Van egy hely ahol magam tudok lenni. Szemlélem a csillagos eget, érzem a végtelenséget. Egybeolvadok mindazon emberek lelkével akik ez idáig hatottak rám. Tudom Isten szeme mindent lát, így evidens,…
(Egy nem annyira jó házból való úrilány emlékei – 4. rész) Furcsa család volt a miénk. Ennek voltak messze nem normális, de valamiféleképpen mégis pozitív hozományai és szinte elviselhetetlen fájdalmai…
„Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki.” (Szókratész) A ki nem mondott szavakról eszembe jut…
Az élet mindegyikünk számára ezernyi szép reménnyel indul, megannyi nagy tervvel. Rajtunk és körülményeinken is múlik, hogy így marad –e, vagy feladjuk útközben? Netán utolsó leheletünkig kitartunk? Bizony, vannak próbatételek,…
Egy kis helyrajzi ismerettel kezdeném, mert így kerek a történet. Nyers rövidséggel felvázolom.Zenta város a szerbiai vajdaságban található. A környékén sok magánbirtokkal, kertekkel, gyümölcsössel, szőlőssel. Egyik ilyen terület Mákos néven ismert. Nagyapám is gazdálkodott itt, több helyen. Néha elvitt Mákosba, ő maga pedig mindennap lejárt. Akkoriban ott rengeteg háztájis kisgazda tevékenykedett. Naponta több mint százan…
Így kezdődött itt az életem. Ide kerültem, elvette az aranyaimat, mert nem volt pénz. Utána elmentem dolgozni, s mivel nem tudtam kezelni az OTP automatát, elvette a kártyát. Ő vette…
...és aztán ott ültem az asztalnál, néztem a tűzijátékot, ittam a pezsgőmet és vártam Őt haza, holott tudtam, hogy nem fog hazajönni. A többi sráccal van, és ki tudja, épp…
„Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat…
Elmesélek egy történetet, amikor egy 24 órás megfigyelő kamera végérvényesen a szívembe zárta magát. Utóbb már tudom, hogy ehhez semmi más nem kellett, csak annyi, hogy végre ne csak ő…
(Egy nem annyira jó házból való úrilány emlékei – 3. rész) Ott tartunk a történetemben, hogy nagyjából nyolcévesen, levélben fordultam szülőanyámhoz, hogy szeretném, ha velük lakhatnék… A választól, ami az…