Aranyló idő (Amadeus verse)

Aranyló idő (Amadeus verse)

Aranylik az idő,

szívemre hullnak rőt levelei.

Elrévedek, lábam alatt meg-meg zörrennek a levelek,

hangjuk rejtett üzenetek.

Aranyló aszú szemek,

mély bölcsességként ülnek a sárguló levelek közt.

Elmúlás és mégis érés…

aszúsodás, mégis nemesedés.

 

Aranylik az idő

mézédes zsongás bágyassza a lelket,

mintha benne is aszúsodna valami,

érne egy magasabb harmónia…

 

Várpalota

2018.10.05.

aranyló idő feher_szolo.jpg

Vélemény, hozzászólás?