Valahogy minden útra az lenne való, aki oda álmodja magát és ott is tartja magát teljes szívével.
Egyszer olvastam valahol, hogy minden út, még a tévút is elvezet valahová, még ha az utazó ennek nincs is birtokában. Igen, a tévúttól is nagyon sokat lehet tanulni, még sorsszerű is lehet. De kizárt, hogy bárkinek is rajta kéne maradnia, ha már felismerte.
Fogolyán Szellő: Jogomban áll-e meggondolni magam? Mikor, hogyan és hányszor?
