Egyenjogúság (Haraszti László igaz története)

You are currently viewing Egyenjogúság (Haraszti László igaz története)

Néhány érdekes fogalom: másság, kirekesztés, egyenjogúság, elfogadás egy kis írásban, valódi történetben:

Egyenjogúság.

Az Asszony 18 évvel ezelőtt egy diákotthon gazdasági vezetője volt, mely nyáron diákszállásként működött. Ilyenkor – gyakorlatilag – a ház háziasszonya volt.

Itt találkozott először egy másik, távoli ország városából érkezett diákcsoporttal és kísérőikkel. Közvetlen, nyílt ember lévén gyorsan összebarátkoztak. Ez a barátság az elutazás után is élve maradt. Levelek jöttek-mentek, telefonok jöttek-mentek. A másik városból a csoport meg jött a következő évben és azután is. Az Asszony egyre jobban megismerte és megszerette a másik nép kultúráját, szokásait, az ott élő emberek hétköznapjait. Végül az egyik helyi polgármester-helyettessel „szövetkezve” létrehoztak egy civil egyesületet, egy Baráti Társaságot. Az Egyesület fő feladatául a másik nép kultúrájának, szokásainak, életének, a másik város lakóinak, hétköznapjainak megismertetését, az emberi kapcsolatok kialakítását tűzte ki.

Ennek 14 éve. Az Asszony azóta is folyamatosan az Egyesület elnöke. Munkáját többször elismerte a másik ország Nagykövetsége, a helyi és a másik városi Önkormányzat. Az Egyesület ma is a város legaktívabb egyesülete. Tavaly – eddigi munkájának elismeréseképpen – részt vehetett a város delegációjában, melyet 10 napra a másik város hívott meg.

Csodálatos hivatalos és nem hivatalos, baráti programokon vehetett részt. Bár már két ízben magyar diákcsoporttal járt ott, mégis minden új volt, és jó volt találkozni a régi barátokkal.

Egy este hivatalos meghívást kapott a delegáció a város Központi Zeneiskolájának évzáró koncertjére. Az Asszony örült, mert legjobb barátjának a három fia is szerepelt.

Amikor megérkezett, a barátja – rendezői minőségben – a VIP sor közepén ültette le. Jobbról mellette egy ötvenes szakállas elegáns férfi ült. Az Asszony látásból ismerte, a város egyik alpolgármestere volt. Balján egy 82 éves magyar származású régi barát, az ottani ország Hadseregének nyugalmazott ezredese ült.

Mosolyok, halk beszélgetés. Aztán a polgármester-helyettes odaintett egy rendezőt és valamit mondott neki. A fiatalember odament a barát-rendezőhöz, mert ő tudott magyarul és valamit mondott neki. A férfi kissé elvörösödött, majd odament az Asszonyhoz és halkan megkérte, hogy cseréljen helyet az ezredessel. Az Asszony mosolyogva helyet cserélt, majd megkérdezte, hogy miért volt ez. A férfi halkan válaszolt: az úr a vallása miatt nem ülhet tisztátalan asszony mellett.

Az Asszony nem szólt semmit, tovább mosolygott, csak a szája sarkában jelent meg egy apró kemény vonal és a barnával pettyezett zöld szeme lett szürkébb.

Én nagyon jól ismerem ezt az apró, kemény vonalat és a zöld szem szürkéjét.

Ez a tisztátalan Asszony ugyanis 37 éve a Feleségem.

Mindketten ugyanúgy végezzük önként vállalt munkánkat, mintha semmi nem történt volna. Pedig történt. A huszonegyedik század első évtizedében egy civilizált országban.

Egyenjogúság

This Post Has One Comment

  1. Kedves Laci bácsi!
    Köszönöm szépen, hogy megosztottad az igaz történeteteket! Az én egyik személyes „kedvencem” is az, amikor a vallás nevében kirekesztünk, megbélyegzünk, betolunk valakit egy bizonyos fiókba. Amikor elvakultság miatt nem adunk valakinek emberileg esélyt. Sajnos ez a vallás, olyan emberek által kiforgatott újrafogalmazása, hogy pontosan a lényeg, az igaz szeretet és egyenjogúság veszik el.
    Ölellek; Szellő

Vélemény, hozzászólás?