Miért jöttél? Kérdezi egy hang, de nem látok senkit. Miért jöttél ide, miért akarod, hogy megismerjelek? Nem akarom, hogy megismerj, én csak itt vagyok. Válaszolok csendben, csak úgy magamnak. Látni továbbra sem […]

Van egy módja annak, ahogyan Ember Emberhez kapcsolódik, amely mostanság olyan ritka, mint a fehér holló, pedig misztikusságában a legőszintébb, jellemében a legderekasabb. Szövetség. Szövetségesek. Nem csupán a […]

Elvesztésed kínja idővel átadta magát az elfogadásnak. Alkalmazkodni voltam megtanulni kénytelen. Ahhoz, hogy nem akadt meg az univerzum, pedig elvesztésed annyira fájt, hogy nem értettem, hogyhogy nem áll meg m […]

A bennünk élő művész olykor elapad az alkotás folyamában. Ha írsz, festesz, vagy bármilyen kreatív tevékenységgel élsz, tudod: az ihlet nem végtelen áramlás. Időközönként elzáródik, elfárad. Kell, hogy hasson rá e […]

Ő is írt fel neked enyhe hatású bogyókat, amik az agyadnak azt a területét stimulálják (reménye szerint), ami alul működik. Ez mit is jelent? Azt, hogy nem egészen normális a működésed. 🙂 Persze ennél több…Nem b […]

Vannak emberek, akik tényleg csak azért szűkszavúak, karcosak, tüskések és barátságtalanok, mert olyan sok veszteség érte már őket, hogy megfogadták: soha többé nem engednek magukhoz közel senkit. Mert képtelenek […]

A legvidámabb barakkban tett első látogatásomról – Szegedi Szabadtéri Játékok, 1966 – már csupán néhány igencsak elsárgult, nehezen kiolvasható fecni maradt meg emlékeim poros tárházában, így a kor hangulatána […]

Bevallom, évek hosszú sora, évtizedek kellettek ahhoz, hogy én, mint a dolgokat örökösen túlbonyolító, érzelmeiben, dimenzióiban túláradó szentimentális, „nehéz eset” felemelően tudjam magam érezni az egysze […]

Őszi napok köszöntöttek ránk, s az emberek a nyári ruháikat és emlékeiket dobozokba zárták. Látom a kinti mozgalmas világot, az emberek fel-alá rohangálnak. Nem értem az okát, de gondolom, dolguk van, pénzt hajta […]

Azt mondják, keveset olvasnak manapság az emberek, azok száma pedig még kevesebb, akik könyvet olvasnak. S vajon hányan lehetnek azok, akik, ha szimpatizálnak egy emberrel, el szeretnék olvasni a kedvenc könyvét […]

A csütörtöki napot –  úgy rémlik –, hármasban Hajdúszoboszlón töltöttük. Nem igen emlékszem az egészre, csupán egy hatalmas szálloda épületkomplexumának halvány képe dereng fel előttem. Ám a pénteki nap minden ré […]

Én úgy vagyok hálás a sorsnak, hogy lehetőséget és erőt adott nekem építkezni, hogy segítek azokon, akik rászorulnak. Ha az ember lánya/fia segítő helyeket keres, vagy esetleg maga építi, hamar rá fog jönni, ho […]

Szerdán (Éppen november 29-én, a Köztársaság napján!), M-mel a Hortobágyra látogattunk.
Ő akkor már néhány éve gépkocsi tulajdonos volt, ami – nagyon is fiatal korára való tekintettel – akkor nálunk is nagy szó v […]

Itt a fotóm, idézetem Szellő.

-Megtaláltad az élet értelmét?

– Nincs neki. Csak gyönyörűsége.

/Csányi Vilmos/

Már kislány koromban is szerettem fa alatt feküdni, napsütésben. Behunytam a szemem és a sz […]

Magic cicus:    Nekrológom

A zenét indítsátok közben. Köszönöm. – Magic 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=mWHYjdxYb94 (ENYA – Stars and midnight blue )

Kedves Családom, Barátaim és Mindenki, aki i […]

Mai mese (Ha nincs ellenetekre)

– Helló! Leülhetek? – kérdezi az enyhén szólva is szőrös alak.

Észre sem vettem, hogy a hátam mögé került. Nem ismerem, de mi bajom lehet fényes nappal a vízparton? Mindi […]

Ismét szeptember.

Emlékszem, ott ültem a faládán, s az emlékek, mint egy jó meleg takaró burkolták be elmémet. Most nincs faláda, csak egy régi gangból átalakított előszoba teljesen kitárt ablaka. Kint már […]

Ezt az idővonalamon találtam. Egy kicsi talán belőlünk, nőkből. Szép estét nektek!  /Beküldte: 2018. december 17./

– Most mit bámulsz? Igen, én vagyok. Őszül a hajam? Na és? Igen! Szarkalábak is vannak!

Hogy […]