„…Egy nagymama képes a hangját hallatni, miután meghalt!
A két kiskamasz éppen egymással veszekszik valami számukra persze fontos, valójában teljesen lényegtelen kérdésen. Majdnem összeverekednek görcsös akaratosságuk okán, mert soha senki nem mutatott nekik példát arról, mi az igazán lényeges. Erre a nagymama, aki akkor már két-három napja halott, mintha az unokája mellett állna; egyszerre hangosan, mégis tompán, felszólal, és ezt mondja: Ne veszekedjetek gyerekek! Az ekkor tizenhároméves kiskamasz megrökönyödik. Most már harminckilenc éves. De soha, egyetlen pillanatra sem felejtette ezt a felszólítást és azt a hangot!
A nagymama ezzel, hogy képes annyira szeretni, hogy dimenziókon keresztül képes hallatni ezért a hangját, egy egész életre meghatározza unokája sorsát és azt, ahogyan majd ő ránéz a világra és benne minden létezőre…”
Dimenziókat szaggatnak, hogy megtanítsanak…
