Lator lelkem repdes, bordáim ketrecében. Lecsukódik homályos, véreres szemem, S egy sóhajjal búcsúzik, utolsó lélegzetem. Réges - régen, egy bohó álomban éltem. Csengő balladákkal dobbant együtt a szívem. S vibráló…

Különös volt, valahogy minden puhább, életlenebb, még a tompa csend is. A sűrű, vastag köd magába ölelte, magába ringatta a kis világot körülöttem. Az öreg cseresznyefa törzse még magabiztosan sötétlett…

Valami elmúlt, valami elkezdődött, elfeledett idő aggódik életünk fölött. Érezzük, de még nem értjük… szívünk már át is hangolódott rá, mint régi ismerős dallamra, melyet mégsem hallott soha.   Csend…

          „Az ember az élet delelőjén túl többet emlékezik, mint amennyit tervez. A mirákulum, a hatalmasok évada elmúlt, elinalt az ifjúság s vele a csodák. Így vénülten az ember számadást…

Élt egyszer egy öreg, magányos tigris, ketrecbe zárva, az erdő szélén. Nem ő volt itt az egyedüli rab. Voltak ketrecek, ahol többen is össze voltak zárva, de akadtak jócskán olyan…

A magányt nem választjuk, az megtalál akkor is, ha sosem kerestük. Ha el kellene képzelni, hogy milyen külsőleg, akkor egy sápadt arcú, zord tekintetű valamit látnék magam előtt, ami/aki csak…

Kezdem talán az elején. Még gyerekkoromban észrevettem valami " furcsaságot". Talán először nagyapámon, mikor már tudtuk, hogy meg fog halni, rákos volt. Egy koporsóban láttam. Ahogy ült az asztalnál, és…

Kevesen vannak, sok a munkájuk. Minden nap bemennek dolgozni és mégsem látják az alagút végét. Nem kecsegtetik őket sok jóval. Nem lesznek többen. Így kell elérni a célokat. Kezdenek belefásulni.…

Egy megkopott, régi faláda az ablak alatt. Ráülve csodás kilátás nyílik az ablakból. Szeptember elseje. Beköszöntött ünnepélyesen is az ősz. Szürke köddel beburkolt erdők. Esőfelhőkkel díszített égbolt. Szól egy dal…

Nem találod a helyed a világban, ezért helyt állsz a romboló vitákban, bele kell szólnod, ki-hogyan öltözik, kicsi házba, vagy palotába költözik. Miért ilyen színű a másiknak a haja? Nem…