Hiszel abban, hogy mindenkit, aki az életünk része; családtagjainkat, szerelmünket, barátainkat, ellenségeinket, mi magunk választottuk az életünkbe, hogy általuk megtanuljunk valamit? Vajon minden egyes lecke, amit egymásnak taníthatunk, egy bizonyos dologra vezethető vissza? Ha a válasz igen, akkor vajon mi ez az „egy bizonyos dolog”? Ahhoz egy felszabadult tudat kell, hogy ha csak pillanatokra is,…
„Az ember nem szerelmes, hanem ő maga a szerelem. És ha valaki a szerelem, akkor más valaki szerelmes – ez viszont az eredmény, nem pedig a forrás. A forrás az,…
Kik vagyunk mi, emberek, és a sokszor ismételt kérdés; mi céllal létezünk? Ha válaszolnod kéne arra, hogy ki vagy, Te mit válaszolnál? A legtöbben valószínűleg bemutatkoznának; kezdenék a nevükkel, születési…
Egy rövid értekezés arról, ha a Teremtő kapna egy hirdetőoszlopnyi helyet a 21. században, mit írna, mit tartana fontosnak közölni ennek a nyugatnak, milyen nyelvezetet választana, hogy azt a többség értse, és mi lenne az a lényeg, amiről szólni kívánkozna ezen a nyúlfarknyi helyen.
Tegyük fel, hogy még mindig bizonyítékra várunk, látni akarjuk. Tegyük fel, hogy nem nyugszunk bele abba, hogy ott tud ő lenni minden alakban, bármilyen nyelven képes szólni és bármilyen halmazállapotú tud lenni.
Tegyük fel, hogy a világunk érdekében enged végre annak, amire oly nagyon vágyunk.
És tegyük fel, hogy hirdetni kezd egy arasznyit.
Kelt: 2017-05-16
Amikor tizenévesen kiálltam az általános iskolám pódiuma elé, hogy egy ünnepen József Attila A Dunánál c. versét elszavaljam, még nem gondoltam volna, hogy annak egyetlen sora keresztülvisszhangzik majd az egész…