Veszélyérzet (Ági igaz története)

Aki járt már Badacsonyban és felment a hegyre a kereszthez, az a csodálatos panoráma látványán kívül kiállhat a sziklák szélére, ha van elég bátorsága. Nekem nincs. Tériszonyom is van és félek is attól, hogy leesek. Ez igaz bármilyen magaslatra. Vannak, akiket nem tántorít el holmi magasság vagy veszélyes szituáció, sőt keresik a veszélyt, élvezik az…

0 hozzászólás

Balra mentem előtted… ;) /Írta: Fogolyán Szellő

Négy hónapja született a fekete macskám, akinek a farkánál pár hetes kora óta bölcsességét jelző és igazoló ősz szőrszálak nőnek. Ő is, én is, örülünk annak, hogy fényévente egyszer van péntek 13. Egy tanulmány szerint, a fekete macskákat a babona, hiedelem miatt, hatszor-hétszer később fogadják örökbe, mint más színű társait. Mert ugye tudjátok, mi történik,…

0 hozzászólás

Vendégségben a legvidámabb barakkban 3. rész (Benes László igaz története)

Lehangoló késő őszi - inkább már télies - este volt, amikor lelépve a busz lépcsőjéről belecsöppentem a párt vasmarka által szorongatott, és a tízmillió házmester árgus tekintetével kémlelt népköztársaságnak csúfolt ország valóságának kellős közepébe. Mert Debrecenben azért keményebb világ volt, mint a jugóktól nyüzsgő kirakatvárosban: Szegeden, vagy akár a nyugati turisták által is látogatott Budapesten.…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 52, Mind egy? Hogy lennék én egy az egyértelmű rosszal? (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=fDdBi2ggKv0   Ugyan régóta érik ez a témájú iromány, aktualitását mégis két rövid igaz történet adta. Az egyik egy rádiókomment volt, miszerint a műsorvezető a brief-ben hasonló felkiáltással konferálta fel, hogy valaki tűkkel telebélelt nyers húst szórt szét Budapest egyik legforgalmasabb közterén, amely műveletet leginkább az ott sétáltatott kutyák és azok gazdái sínylettek meg. Mindez…

0 hozzászólás

Vendégségben a legvidámabb barakkban 2. rész (Benes László igaz története)

Amikor –  még jóval az indulás előtt – megtaláltam a peronon veszteglő buszom, azt már az utasok tömege vette körül, az egyenruhás jegykezelővel a közepén. Valahogyan odafurakodtam hozzá, és –  szintén otthoni beidegződésemnek engedelmeskedve –  felmutatva menetjegyemet megkértem rá, hogy helyezze el útitáskámat a csomagtérben. Igencsak meglepő választ kaptam: –  A csomagoknak fenn a buszon,…

0 hozzászólás

Az Aranyszív barikádja (Írta: Fogolyán Szellő)

Nagyon sok kihíváson, nehézségen és megtanulnivalón át, tele fájdalmakkal, de szerencsére szeretettel és gyönyörrel is, vezetett megannyi korszak oda, ahol most vagyok. Nagyon sok minden vezetett odáig, hogy felépítsem és tartósan őrizzem életem kiegyensúlyozott korszakát, amikor már nem én szorulok segítségre és megengedhetem magamnak azt, hogy több módon is segítsem embertársaimat. Azokat, akiknek ugyan a…

0 hozzászólás

A lét elviselhetetlen könnyűsége Avagy: a feledésről (Írta: Fogolyán Szellő)

"Hiszen súlya csak annak van, ami örökkévaló vagy örökkön ismétlődik. Az egyének és a nemzetek sorsa nem ilyen. Az igazi dráma azonban – mondja Kundera – nem a súlyosság, hanem a könnyűség drámája: hogy minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. Hogy a jóvátétel, a bosszú vagy a megbocsátás szerepét a feledés veszi át."…

0 hozzászólás

Vendégségben a legvidámabb barakkban 1. rész (Benes László igaz története)

Ezerkilencszázhetvenkettőben hajdanvolt országunkban eléggé hosszúra sikeredett a Köztársaságnapi ünnep, ahhoz, hogy a szélesebb néptömegek akár több napos látogatásra utazhassanak rokonaikhoz, ismerőseikhez. Akár külföldre is. Jómagam is így tettem: elhatároztam, hogy M-hez fogok utazni Debrecenbe, aki már orvostanhallgató volt ott. Mivel akkor már kétnapos volt a hétvégi munkaszünet, november huszonkilencedike szerdára, az ünnep másnapja (a dolgok…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 51, Megvilágosodás; egy kis semmiség (Esszé)

Fontos, hogy olykor, hosszabb-rövidebb időszakokra megtapasztaljuk, milyen amikor nem vagyunk tele gondolatokkal, gondokkal, érzelmekkel, amikor megnyugszunk, hiszen minden gondunkat gondolatok generálják. Ha nem lennének gondolataink, gondunk sem lenne soha. De vajon lehet-e végcél ebben az állapotban való elidőzés akkor, amikor mindenkinek vannak gondolatai, érzelmei, mindenki kapott egy személyes életutat, mindenki teremtetett valamire, amikor megtapasztalni, megélni…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 50, Főnix (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=D_G7gTMy3qo Müller Péter írta: „Sok lélektani és ezoterikus könyv, gyakran a vallásos tanítások is megpróbálják elkenni azt az alapvető tényt, hogy a fájdalom és a tragédia az emberi élet alapélménye! Méghozzá termékeny alapélménye! Nagy bölcsek sohasem azt tanították, hogy menekülj a fájdalomtól és kerüld a szenvedéseket. Hanem azt, hogy élj bátran, ha már benne vagy…

0 hozzászólás