Árnyék (Tiana igaz története)

You are currently viewing Árnyék (Tiana igaz története)

Árnyék.
Másként nehéz megfogalmazni a depresszió hatását. Elveszi a fényt az ember lelkéről, s sötét, ködös állapot uralkodik el. Máshogy, másként játszod a szerepet. Minden ablak és ajtó becsukódik előtted, mert sok vagy nekik. Nem tudnak mit kezdeni az elvont világoddal, az állandó sírással, kétségbeesésessel. Olykor messengeren írnak egy hogy vagy kérdést, hogy letudják a felelősséget. Erre már vagy nem reagálsz, vagy hazudsz egy nagyot, mert tudod, hogy ezt várják, hogy ne nyüzsögj annyit. Közben azt érzed, hogy mindenki magadra hagyott. Gyógyszerek halmazát szeded, amitől bódult állapotba kerül az agyad, s így nem érzed át annyira a dolgok súlyát. Pedig ez nagy teher, de senki nem értheti igazán, csak az, aki benne volt/van. Csapattársak vagyunk. Ahogy a pszichiáterem fogalmazott, ez érdekes volt, a következő mondta: A depressziós olyan, mint egy kisgyerek, csak sír, nem tudja elmondani mi fáj, mi a baj, csak sír és sír, és ugyanilyen a depressziós is, aminek nem tudod megfogalmazni az elindulását, sem a végcélt. Jó volna, ha lenne egy kapszula, amit beveszel, és nem leszel többé a köd részese. Ezt még nem találták ki, rengeteg gyógyszer van, ami közül másként reagálsz mindre. Néha dicséretet kapsz, mert megfelelően szedted a bogyókat, máskor letolnak, hogy így nem lehet szedni. Mindenki csak a nem így kell utat mondja, de azt, hogyan legyél jobban, abban mindenki találgat. Egy barát maradt, a többi meg van a nyafogás nélkül is. Szóval,, ha ilyenben szenvedsz, tudd, hogy nem vagy egyedül, de azt is értsd meg, hogy egy ember sem teszi fel rád az életét, hogy segítsen ezzel. Ilyenkor könnyebb azt mondani, nem az én életem, oldd meg!

Vélemény, hozzászólás?