Befogott madarak (Dobó Márta igaz története)

Személyiségünk részei, mint a hagymalevelek takarják egymást. Egy szép napon aztán megérik bennünk az a fajta kíváncsiság, mely elindítja a megismerés folyamatát, a keresést magát. Létezik - e nagyobb tudás önmagunk ismeretén kívül? Kutatva távoli galaxisok rejtelmét elfelejtjük a legközelebbi talányra, önnön magunk létezésére, értelmére megadni a választ. A folyton kívülről várás végett az “ÉN…

0 hozzászólás

„Látlak téged!” (Dobó Márta igaz története)

– Szia! Akkor délután... – Várlak! – Vigyek valamit? – Igen. Gondold át mit álmodtál az éjjel! – Semmi különös, egy csomó katyvasz... Nem szeretem ezt a szót, rossz érzést kelt bennem. Mi az egyáltalán, hogy katyvasz? "Bizonytalan zavaros étel, massza". Létezik egyáltalán ember, aki nem tiszteli, az evést? Meglep, hogy időnként csúnyán beszél. Én…

0 hozzászólás

Érted (Dobó Márta igaz története)

Fáradtan, kiüresedve ülök a széken. Az erdőből madárhangok szűrődnek be a folyosóra. Esteledik. – Mitől borulsz ki ennyire? – kérdezi. – Magamtól. – Félsz? – Nagyon. – Nemsokára mehetsz haza... – Ühüm. A hirtelen beállt csendben felerősödik az óra ketyegése. Látom, ahogy ül az ágy szélén és szemével követi a másodpercmutató piros lüktetését. Lassan ütemesen…

0 hozzászólás