Már írtam korábban a depresszióról, és a függőségről is. Most szeretném mélyebben bemutatni nektek, hogy milyen az elvont tudatállapot. Amikor az adott gyógyszert a kezedbe veszed, és közben látod a sok-sok kapszulát az asztalon, akkor azt érzed, hogy bármennyit bevehetsz belőle, sokára fogy csak el. Pedig nincs ez így, véges a tartalom, és amikor látványosan fogyni kezd, pánik, félelem, düh, tehetetlenség uralkodik el rajtad. Keresed minden percben a megoldást, honnan szerezz még?! Mert kell…nagyon kell a szervezetednek, hiszen függő vagy. De ugorjunk vissza az első kapszula érzésére. Valami csodálatos megnyugvást ad, nem leszel ideges semmitől. El tudod fogadni, hogy kevés szeretet kapsz, a veled való törődés hiánya is könnyebb, a világ problémái súlytalanok lesznek.. Hiszen nyugtat a szer. Az agy ilyenkor bódult állapotba kerül, s a világod egyszerűen színesebb, csendesebb lesz. Ez miatt vágysz egyre több szemre, mert az egy kapszula már pár nap után nem adja a nyugalom érzetét. Aztán kell 3,4, akár 5 szem, ami már túlzóan, drasztikusan sok a szervezetednek. Szinte kiabál, hogy elég, nem fogom kibírni, de te nem akarod meghallani, mert ködös, kellemes lebegést élsz át. A környezeted félteni kezd, azonban nem értik, hogy mi megy végbe benned. Hogyan is érthetnék, ha nem voltak ezen az úton. Kérik, hogy menj elvonóra, hátha segít. Viszont te nem érzed a baj súlyát, amíg van kapszula. Ez a te mentsvárad, s ebből nem is akarsz kijönni, neked ez megfelel, miért is kérnél segítőkezet, miért lenne jó újra érezni a lelki fájdalmat, a nyomasztó gondolatokat?! Sok év múlva mikor a tested beteggé kezd válni, akkor érted meg, hogy az eufóriának van hátulütője. Egészen addig nem fogod érteni a baj forrását, sőt idegesítővé válik mindenki, aki jót akar. Most még van idő visszafordulni, azonban egyedül rajtad múlik, hogy a csodás, de hazug lebegést választod, vagy a nehéz, ám valós jelent.