Az első nagy lépés az Élet felé: Gimnázium. A Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium "A" osztályába kerültem matek szakra, amelynek szerintem semmilyen nyomós alapja nem volt, de valószínűleg ide jelentkeztek a legkevesebben. Az általánosból is lett osztálytársam, de Ő zseni volt, így Ő tényleg odavaló volt. Új közeg, barátkozások, de éreztem: ez nem az igazi helyem.…

Anyám nővérét úgy hívták: Ilona. Apja csak úgy hívta: Lonci. Ez idővel Concira változott, Concinak hívta őt az egész nagycsalád. Elég nyomorúságos élete volt: háború, szegénység, és ezért, vagy nem ezért, rettentő zárkózott lett. Mindent magába zárt. Nem közösködött senkivel. Mikor szüleim sehogy nem találtak albérletet, pedig állásuk már biztosítva volt, akkor odavett minket albérlőnek.…

Engedjétek meg, hogy meséljek két ember életéről. Egyszer régen, a második világháború végén született egy kisfiú. Károly. Szülei nagyon fiatalok voltak, apukája épp katonaként szolgált. Sajnos apukája agyhártyagyulladást kapott, fiát csak félig éber állapotban láthatta, aztán örökre lehunyta szemét, 21 éves korában. Négy évvel később egy varrónő és egy földműves házasságából született első gyermekként egy…

Fáradtan, kiüresedve ülök a széken. Az erdőből madárhangok szűrődnek be a folyosóra. Esteledik. – Mitől borulsz ki ennyire? – kérdezi. – Magamtól. – Félsz? – Nagyon. – Nemsokára mehetsz haza... – Ühüm. A hirtelen beállt csendben felerősödik az óra ketyegése. Látom, ahogy ül az ágy szélén és szemével követi a másodpercmutató piros lüktetését. Lassan ütemesen…

Emlékszem az első napra mikor megláttam Őt. Éjfekete volt a haja, ragyogó a természete. Nem féltem, pedig állásinterjúra mentem. De máris hazudok. Remegtem. Nem itt kezdődött a napom. A közeli bevásárló központba mentem venni valami reggelire valót. Ahogy elhaladtam az üzletek mellett, egy éjféli lány éjfekete haját vettem észre. Hány éve volt már hogy utoljára…

Ültünk a dupla ágy két szélén, törökülésben. Köztünk a hatalmas térkép. Te hová mennél? kérdezte ő. Én Keletre. Mindig csak Keletre. És te? Mindenhová! válaszolt pillanatnyi gondolkodás nélkül. Ez már a katonaság után volt, mikor új munkahelyén sikerült némi pénzt félretennie. Közben újra nőtt loboncos haja, és szeretett szakálla. Nekem is volt némi félretett pénzem,…

Hogy merre sodor az élet vihara, azt ki látja előre? Mennyi minden, és mindenki lesz ismerős, majd ismeretlen. Ismerős lesz a levél a fákon, ismerős lesz az útvonal. Minden egyes állomáson emberek várnak, majd sietnek tova. Vagy siettem tova. Amit hátra hagyok, az egy emlék, egy csuklya alá rejtett arcról, egy utolsó kéklő pillantással. Ha…

Mona Mirjám Kawab emléke November volt és rettentő hideg. Már sötétedett. Az idei első hópihék táncoltak a koszos, szmogos, városi égen. Leértek, és játékosan futtatta őket körbe-körbe a jeges szél a járdán. A négyes villamoson ültem. Bámultam a Dunát, meg a nagy semmit, csak úgy ki a fejemből, bele a világba. Aztán fentről megláttam egy…

„Miközben folynak a könnyeim, És megszakad a szívem, És míg az elmém trükköket játszik velem, A jelenléted tudatja velem, hogy nem vagyok egyedül, miközben a belső ismeretlenembe utazom. Mert az én sötétségem az enyém. A fájdalmam az enyém, hogy érezzem. És a sebeim is az enyéim, hogy meggyógyuljanak. De ugye itt ülsz velem, és jelen…

Régóta készülök megírni ezt a történetet. Úgy éreztem, akárhogy is fogok neki, nem tudom visszaadni az érzést, amit rejt számomra. Most mégis megpróbálom, mert szeretném már nagyon megosztani. Amikor az ember azon elmélkedik, hogy mivégre született ebbe a világba, milyen feladatot kaptunk, akkor lehet, hogy valami nagy dolog jut eszébe elsőre. Valami világmegváltó. Aztán az…