Ismét szeptember. Emlékszem, ott ültem a faládán, s az emlékek, mint egy jó meleg takaró burkolták be elmémet. Most nincs faláda, csak egy régi gangból átalakított előszoba teljesen kitárt ablaka. Kint már az este szelíd jó éjt csókkal búcsúztatta a nappalt, mint anya a szendergő gyermekét. A csillagok elé a borús ég húzott paravánt. S…
Ezt az idővonalamon találtam. Egy kicsi talán belőlünk, nőkből. Szép estét nektek! /Beküldte: 2018. december 17./ – Most mit bámulsz? Igen, én vagyok. Őszül a hajam? Na és? Igen! Szarkalábak is vannak! Hogy nem olyan ragyogó a szemem? Nem emlékszel? Nézz, csak nézz..ilyen lettem, eljárt felettem az idő. Én is látlak, te sem ragyogsz minden…
– Jó ideje már, hogy folyamatosan a visszatérő ember jár a fejemben. Mert ezt sugallod! – vágtam Angel fejéhez. Megint csak a napok, hetek óta tartó jelek, égi kódok megfejtése – PERSZE, HOGY EZT SUGALLOM. MERT JÖN, MERT ÚTON VAN. – Lehet, de még nem ért ide, vagyis voltak felbukkanók, de egyikük sem az, AKI.…
2021.08.06. napján életének 57. életévében elhunyt Szikrisztné Mrázik Judit Nememind1 tag. Érző és intelligens részvétele és támogatása Nememind1-ben rengeteget jelentett. Szerencsére, le tudtam ezt még Neki írni, ha a betegsége miatt soha nem is tudott eljönni a Nememind1 találkozókra. Bár többször szeretett volna. Nagyon sajnálom, hogy csak hetekkel később értesültem arról, hogy hosszú betegség után,…
Senki sem tökéletes. Vannak akik ráadásul valamilyen kisebb-nagyobb hibával születnek. Hiba egyáltalán? Mi a normális? Örök kérdés. Egy olyan történetet szeretnék elmesélni, ami egy kissrácról szól, aki erősen elálló fülekkel született. Ő D., aki egy nagyszerű kissrác, egy kiskamasz. Amikor először láttam Róla képet egyből feltűnt, hogy mennyire elállnak a fülei, de emellett egy helyes…
Délelőtt, mint ahogyan debreceni tartózkodásom alatt általában – amíg M az előadásokat hallgatta az egyetemen – , aludtam. Délután – ottlétem másnapján – , pedig hármasban (mivel Á is csatlakozott hozzánk), városnéző sétára mentünk. Az első belvárosi jelenet, ami mind a mai napig kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődött, a szovjetuniós rendszámtáblájú személyautó motorháztetőjét zokogva átölelő, szemlátomást…
Aki járt már Badacsonyban és felment a hegyre a kereszthez, az a csodálatos panoráma látványán kívül kiállhat a sziklák szélére, ha van elég bátorsága. Nekem nincs. Tériszonyom is van és félek is attól, hogy leesek. Ez igaz bármilyen magaslatra. Vannak, akiket nem tántorít el holmi magasság vagy veszélyes szituáció, sőt keresik a veszélyt, élvezik az…
Lehangoló késő őszi - inkább már télies - este volt, amikor lelépve a busz lépcsőjéről belecsöppentem a párt vasmarka által szorongatott, és a tízmillió házmester árgus tekintetével kémlelt népköztársaságnak csúfolt ország valóságának kellős közepébe. Mert Debrecenben azért keményebb világ volt, mint a jugóktól nyüzsgő kirakatvárosban: Szegeden, vagy akár a nyugati turisták által is látogatott Budapesten.…
Amikor – még jóval az indulás előtt – megtaláltam a peronon veszteglő buszom, azt már az utasok tömege vette körül, az egyenruhás jegykezelővel a közepén. Valahogyan odafurakodtam hozzá, és – szintén otthoni beidegződésemnek engedelmeskedve – felmutatva menetjegyemet megkértem rá, hogy helyezze el útitáskámat a csomagtérben. Igencsak meglepő választ kaptam: – A csomagoknak fenn a buszon,…
A felejtés ára Belegondoltál valaha, hogy a szeretet, mit egymás szívében támasztunk, a búcsúnál hova vész el? Hányszor képes az ember lapozni sorsának lapjai közt, mire olyan lapokhoz ér, mik tűzben égnek? Hányszor képes rothadó szívének új álmokat adni, s benne tiszta, hófehér vágyakat ébreszteni? Belegondoltál, mennyi karcot ejtünk egymás szívében, vérvörös betűket hagyva magunk…