Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 90, A szemed (Esszé)

https://youtu.be/fx2MIjB-XJM Végső soron, túl minden korlátozásán, távolságtartásán, hiányérzetén és fájdalmán e korszaknak, hogy még egy ölelést is többször át kell gondolnunk, ha adódik egyáltalán az átgondolásra mód, mégiscsak marad nekünk valami egymásból. Egy hely, ami le tud kötni minden figyelmet, ahol a legizgalmasabb kérdések, gyümölcsöző ihletek születnek, ahol válaszokat kevésbé találunk, ellenben tágítjuk a horizontot,…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 89, „Álmodtam egy világot magamnak…” – mikor valósítsam meg? (Esszé)

https://youtu.be/H2PUKh3T47Q „Ismerek olyan személyt, akit az tart életben, hogy egyáltalán álmodik. Bár elhiteti magával, hogy álma megvalósítása számára fontos. Mégis saját maga elé görget akadályokat akkor, amikor azokat elkezdhetné megvalósítani. Sokakat az a személy tart életben, amit saját magukról álmodnak, s ha álmaik megvalósítása azzal együtt járhat, hogy álmaik szertefoszlanak, ez túl nagy kockázatot jelent.…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 87, Vállalom a fájdalmat (Esszé)

https://youtu.be/hztHn_FLqgM Elvesztésed kínja idővel átadta magát az elfogadásnak. Alkalmazkodni voltam megtanulni kénytelen. Ahhoz, hogy nem akadt meg az univerzum, pedig elvesztésed annyira fájt, hogy nem értettem, hogyhogy nem áll meg minden, ami mozgásban van, legalább egyetlen lélegzetvételnyi szusszanásra. Hogyhogy nem érzi senki a fájdalmamat, mi az, hogy mindenki ugyanúgy felkel és adakozik a hétköznapok rendjének,…

0 hozzászólás