Aranyba öltöztetett szavak nagyszabású bálja Hosszú percek keringője, sorokban kígyózó tánca. Angyali kórus kristálytiszta szopránja Lüktető dobok megfeszült várakozása… Lehetne akár egy szelet mosolygó hold Mit ablakodra lehelnék, ha gyászol…
Jó eséllyel mindannyian ismerünk olyan embereket, akik életvitelükkel, vagy személyiségükkel eltérnek attól, amit az átlag normálisnak nevez. A negyven éves szűzről ugyan egy vígjáték készült, a legtöbb nehezebb sorsú ember,…
Minden korszaknak megvan a saját erőpróbája. Gyermekkornak a titkok felgöngyölítése, kamaszkornak a zavarok leküzdése, fiatal felnőttkornak az eltévedés lehetősége, felnőttkornak az álmok beteljesítése, feladása, vagy elbukása. Időskornak pedig a halállal, a leginkább ismeretlennel, az ellentmondást nem tűrő elmúlással, az emberiség legnagyobb félelmével való szembenézés. Hallottad már idős ember szájából ezt a mondatot: „Ne a korom…
Az életünkben sok olyan döntést hozunk, amely visszafordíthatatlan irányba tereli jövőnket. De hogyan döntenénk, ha megvizsgálhatnánk az alternatív döntés kínálta jövőt is? Történetünk a 20. és a 21. század között, különböző időzónákban, de egyazon szereplő életében játszódik. Nemo Nobody hétköznapi életet él feleségével, Elise-vel és három gyermekükkel, mindaddig, amíg egy napon a valóságra ébred idős öregemberként, 2092-ben. Mr Nobody a maga 120 évével a legidősebb ember és egyben az utolsó halandó is a Földet benépesítő új és halhatatlan emberi faj tagjai között. Ám ez úgy tűnik, nem igazán izgatja őt, az egyetlen kérdés, amely foglalkoztatja, hogy valóban azt az életet élte-e, amely számára a legmegfelelőbb volt; valóban azt a nőt szerette-e, akit neki szántak és azokat a gyerekeket nevelte-e, akiket kellett. Most csak az a célja, hogy megtalálja erre a választ.
Lüktet a hold az égen, udvara izzik az éjben, Lilára festett felhők fürdőznek megduzzadt kebelében. Csillagok szédülnek lentebb, mámoros táncukat járva, Megrészegülten ájulnak bele a forrongó éjszakába. Lángnyelvű zápor kóstol…
Mindenki hibázik, ez a halandó jellem egyik sajátossága. De mit nevezünk igazi hibának, miért bánunk meg oly gyakran dolgokat és kiküszöbölhetőek-e, vagy legalább is, leredukálhatóak-e melléfogásaink és mulasztásaink? Miért van az, hogy tömegesen igaz ránk, hogy csak jóval később lyukadunk ki a helyes megoldásra; sokszor évek telnek el, hogy beismerjük magunknak, tévedtünk, hogy elengedtünk az…
Mit jelent megbocsátani? Egy szentírásként nyilvántartott jótétemény lenne csupán, egy bibliai ige? Van értelme egyáltalán? Miért kéne megtennem, ha nekem príma érzés a haragomban és a megvetésemben fürdőzni? S vajon…
Pi Patel élete semmiben sem hétköznapi. Egy francia uszodáról kapta a nevét. Az apjának állatkertje van Pondicherryben. Tizennégy évesen hűtlen lesz gyökereihez, hogy egyszerre próbáljon keresztény, mohamedán és hindu lenni. És 227 napot tölt egy mentőcsónakban a Csendes óceánon kettesben egy Richard Parker nevű bengáli tigrissel.
Fogolyán Szellő, nyolcvanadik életévére már olyan erősen szaglik az unalomtól, hogy ezzel engemet (és én a Halál vagyok) kórházi szobájába invitál. Vajon annak az asszonynak, aki világéletében egyenlően bánt mindenkivel és mindennel; napkeltével, napnyugtával, balsorssal, csodával, ármánykodással, jó szándékkal, hogyan jelenek meg? Bánkódik-e miattam? Megijed-e tőlem, amikor észrevesz, vagy én ijedek meg tőle? És még két fontos kérdés merül fel. Az egyik, hogy ha ez az asszony, a nagy életigazsága ellenére sem találta meg az igaz szerelmet, vajon megtalálhatja még? Vagy komolyan elcseszte még ő is? A második kérdés pedig, ami egy leheletnyivel sem radikálisabb; vajon én, a Halál, tudom egyáltalán mi az a szerelem? Fogolyán Szellő az egyik kedves novellám főszereplője, aki első színrelépésén és legelső fellépése közben meg is hal. Mindezt pedig teszi azért, hogy halhatatlanná váljon. Fogolyán Szellő valaki, aki szeretnék lenni, ahogyan szeretnék élni, aki olykor vagyok, amikor csakis legbelülre figyelek. Fogolyán Szellő valaki, aki érzi, hogy mindenki egy, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, hogy együtt létezünk. Mindent ő ír erre az oldalra, ha én is vagyok az, aki fogja a tollat. Fogolyán Szellő nemcsak magasabb rendű énünk együttese, hanem egy energia, egy fény; a legnemesebb szeretet, aki befogad, elfogad, beszélgetésre, 1üttérzésre és a mindenség legfontosabb kérdéseinek továbbgondolására invitál. Valaki, aki halhatatlan. Fogolyán Szellő, többek között, az egyik alapítója és alakítója ennek az oldalnak, valamint annak célja is. Hiszek abban, hogy weboldal hosszú évtizedeken keresztül üzemel majd, hogy a nememind1 közösség egyre növekvő egyesüléssé növi ki magát. Hiszem azt, hogy, amit Fogolyán Szellő kezdeményezett, tovább tart majd, mint Harangi Emese életútja, mert tudom, hogy rajtam kívül, Szellő még nagyon sokunkban létezik. Így, ha Emese elmúlik, a közösség egy fiatal tagja viszi majd tovább a nememind1 weboldal üzemeltetését, és vele a közösség vezetését. Ha az a fiatal nememind1 tag megöregszik majd, egy újabb ifjonc tagot választ a történetek továbbörökítésére. És így tovább. :) Élettörténeteink így fennmaradnak, s ha nem is időtlen időkig, egy halandói életen túl jócskán tovább léteznek ezen a bolygón, tanulságként, mintaként, motivációként szolgálva a minket követő nemzedékeknek. Egészen addig, amíg legalább páran maradnak, akik hisznek benne. Az oldalban. A közösségben. A történeteinkben. Az emberben. A szeretetben.
Kelt: 2017-06-05
Mit is írhatnék még Istenről, amikor a világirodalom legjava róla szól, és a világtörténelem számos eseménye is hozzá köthető? Az biztos, hogy létezik egyetlen eternális permanens, amivel az emberiség mindennél…
