Mosolygások(?) – Haraszti László története

Egy téli napon a beszélgetős fórumomon a beírásokkal kapcsolatos „elmaradásaimat” próbáltam behozni, és akkor vettem észre az egyik Fórumlakó mosolygós sorait a „főbérlője” (egy kutya) négyfele csúszott lábairól a jégen…

3 hozzászólás

A köd (Haraszti László pillanata)

Különös volt, valahogy minden puhább, életlenebb, még a tompa csend is. A sűrű, vastag köd magába ölelte, magába ringatta a kis világot körülöttem. Az öreg cseresznyefa törzse még magabiztosan sötétlett…

2 hozzászólás