Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 47, A túlérzékeny, a racionalista és az autista; emberi címkék az érzelmek útvesztőjében (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=ICCFJVylK00 Amennyiben az életünk célja, hogy az érzelmeinket megtapasztaljuk, és hogy általuk navigáljuk halandó mivoltunkat igaz valónk felé, akkor mi az oka annak, hogy egyesek többet, míg mások jóval kevesebbet kaptak belőlük? Ha spirituálisan dilemmázunk, az a kérdés, hogy annak idején, a leszületés előtt, vajon milyen indíték különböztette meg a személyiségjegyek választásánál a túlérzékenyt a…

0 hozzászólás

Álmok és jelenések (Világi Maria igaz története)

Itt talán leírhatom az én megtörtént eseteimet is... Hatéves voltam. Egyik este elalvás után azt álmodtam, hogy Édesanyám öccse, aki a keresztapám volt, egy hatalmas, koszos víz partján áll, mögötte sűrű, sötét erdő. Én vele szemben álltam és láttam, ahogy a koszos vízből kúszik egy kígyó egyenesen keresztapám felé. Kiabáltam neki, hogy vigyázzon, de ő…

0 hozzászólás

Igaz baráti kapcsolataink a világjárvány kitörése után másfél évvel (Írta: Fogolyán Szellő)

Apró, óvatos lépésekkel újra felfedezni kezdjük azt az életet, amit több, mint egy éve kénytelenek voltunk elengedni. Régi barátok kezét is elengedtük, akikkel mindeközben valahogyan átdöcögtünk az online találkozókon, felületeken, vagy nem döcögtünk át, mert elfogytak a szavak a világ mozdulatlanságában, ahol maximum csak a bánat, az elkeseredés mozdult előre. Elfogytak közben a szavaink, mégis…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 46, Így használd a szavaidat (Esszé)

Azt mondják, a zene univerzális nyelv. A dallam az, amihez nem kell nyelveket beszélned, hogy megértsd, óriási hatással legyen rád, vedd az általa hordozott üzenetet, hogy feltöltsön és erőt adjon. A szavakról pedig úgy hírlik, hogy nem számítanak, csak a tettek. A zene, ha jó, és ha neked szól, megváltja a pillanatokat, képes egy magasabb…

0 hozzászólás

Anyu! (Írta: Fogolyán Szellő)

Hétről hétre próbálok úgy írni, hogy mindenki, aki olvassa, találja meg benne személyes igazságát. Ez egy átlagos hétköznap is rendkívüli misszió. Hát, ha még közeleg az anyák napja, s valakinek már nincsen anyukája; mert elhagyták, cserbenhagyták őt, netalán egymást! Ne adj isten, az édesanya már meghalt. Hogy írjak így az Anyaság hivatásáról, az Édesanyák esszenciájáról,…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 45, Ezért hagyjuk, hogy átverjen az elménk (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=9iOTawpcYms „Sokan fájlalják, hogy nyugaton vannak, visszautasítják az egyenlőtlenségeket, ellenzik, hogy egy olyan világban éljenek, amit ilyen nagymértékben hatalmába kerített a pénz. Rendszerint azonban, ezek az emberek kosarat kapnak az e világi törvényektől, amikor felteszik kérdéseiket, mint például, hogy miért és ki veszi el tőlük az élet értelmét, miért kell azon végigloholniuk, miért csak arról…

0 hozzászólás

A szemed (Írta: Fogolyán Szellő)

Végső soron, túl minden korlátozásán, távolságtartásán, hiányérzetén és fájdalmán e korszaknak, hogy még egy ölelést is többször át kell gondolnunk, ha adódik egyáltalán az átgondolásra mód, mégiscsak marad nekünk valami egymásból. Egy hely, ami le tud kötni minden figyelmet, ahol a legizgalmasabb kérdések, gyümölcsöző ihletek születnek, ahol válaszokat kevésbé találunk, ellenben tágítjuk a horizontot, amely…

0 hozzászólás

Feltámadás, Élet, Tavasz, Új kezdet, Remény és megannyi más (Írta: Fogolyán Szellő)

Megtörtént-e? Hiszem-e? Hiszem-e, hogy Valaki egyszer meghalt a bűneinkért, majd feltámadt és azóta is reményt, vigaszt nyújt az embereknek a mindennapokban? Hiszem, vagy sem. Ha másban is hiszek, és ha Te is így teszed. Teljesen rendben van. A hit magánügy. Az is, ha valaki nem hisz semmiben sem. Én mondjuk szeretek róla beszélni, szeretem megkérdezni…

2 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 43, Rendkívüli mindennapok (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=fN69gAPDecw Egy éve, ezekben a napokban írtam a mentális erő szükségességéről. Azóta többször nekem is annyira volt a legnehezebb, hogy újra elő kellett vennem ezt az írást. És ki hitte volna, hogy egy év elteltével, talán még aktuálisabb, mint akkor? Szívből remélem, hogy a járvány utolsó, talán a legnehezebb, szakaszában vagyunk már, így most elmondom,…

0 hozzászólás