Én úgy hívom ezt az epizódom: Az élet iskolája 2015. november. Németország, havas délután. Fekszem az ágyon, nézem a facebookom, és látom, hogy van egy jelölésem. Évek óta egyedül élek, kijöttem dolgozni, hogy a szülői ház tetőszerkezetét rendbe tegyem. Több átalakítást végzünk, én, a bátyám és a sógornőm megoldottuk. Tervezem az életem, spórolom a pénzt,…
https://www.youtube.com/watch?v=wFqAEHS1IC8
Mindenkinek vannak titkai. A titkok természetére igaz, hogy sokszor változékonyak. Hol ez a titok, hol más. Attól függenek, ki az az ember, aki velünk, velük szemben áll. S nem csak titkai vannak, nem csak privát és magánszférája van mindenkinek. Vannak legbelsőbb, leghajmeresztőbb gondolataink is. Olyanok is, melyektől még saját magunk is elpirulunk, ha ránk mernek…
https://www.youtube.com/watch?v=U9FXrdVC1uM
Pár hete találkoztam egy régi ismerőssel. Már messziről mosolygott, aztán ahogy egész közel ért hozzám azt mondja: „Basszus, de rosszul nézel ki!" Gondoltam, átölel, meglapogatja a hátam, mond valami kedveset...aztán, csak jött ez a "basszus". Néztem ledermedve és nem értettem mi van. Nesze nekem ambivalens kommunikáció! Hogy értékeljem? Persze felmerült bennem több kérdés. Vajon átfordult…
https://youtu.be/RRETs58P6sQ Vannak emberek, akik tényleg csak azért szűkszavúak, karcosak, tüskések és barátságtalanok, mert olyan sok veszteség érte már őket, hogy megfogadták: soha többé nem engednek magukhoz közel senkit. Mert képtelenek több fájdalmat elviselni. Nekik szól ez az írás. És azoknak, akik sorsukba kerültek, s valaha is elgondolkoztak azon, van-e joguk mindezek ellenére közel férkőzni hozzájuk.
Árnyékok közt, megfáradt éjjeli pillangó csábul a sárgán derengő lámpa fénye felé. A nyári forró napok után, a kiszáradt levelek, fűszálak közt moccanó árnyak neszei felerősödve omlanak a tájra. Beterítik a csendet. Lidérces hangulatba hozva a tájat, szerelmes szentjánosbogarak bolyonganak a fák közt. A padot sötét árnyak veszik körbe. Szemeik, mint parázsló cigarettavég, égnek az…
https://youtu.be/dyXfGgpJ3Z8 Apró, óvatos lépésekkel újra felfedezni kezdjük azt az életet, amit több, mint egy éve kénytelenek voltunk elengedni. Régi barátok kezét is elengedtük, akikkel mindeközben valahogyan átdöcögtünk az online találkozókon, felületeken, vagy nem döcögtünk át, mert elfogytak a szavak a világ mozdulatlanságában, ahol maximum csak a bánat, az elkeseredés mozdult előre. Elfogytak közben a szavaink,…
https://youtu.be/QRx9-wHO__s