Napforduló (István verse)

„Ha a szavak tükrözik a lélek rezzenéseit, a vers: zene a csendben. Mikor a gondolatok szavakba öltöznek – lélekre hatva – megszületik a csoda. Így az író, ki lelkét kitárja – másokra hatva – tán célt ér, plusz töltést, megnyugtató vigaszt ad az olvasónak /fogyasztónak/, ki tovább gondolva új érzelmek birtokában megoldást keres az élet keszekusza…

0 hozzászólás

Visszavonhatatlan határozattal A háború margójára (Írta: Fogolyán Szellő)

Számomra egészen elképesztő, hogy 2022-ben, egy évekig tartó, rengeteg halálesetet és gazdasági dögvészt hozó világjárvány közben, valamint megannyi értelmetlen vérontás után, amikor elvileg mindenki tanulja a történelem nevezetű tárgyat (de korántsem biztos, hogy mindenki tanul belőle), még lehetnek emberek, erősen megkérdőjelezhető vezetői képességekkel, de kétségtelenül vezetői szerepben, akik a háború mellett döntenek. Akik ártatlan emberek…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 62, Életünk spirituális farsangi bálja (Esszé)

https://youtu.be/6W5L6sZHvUQ „Miről álmodsz még? Ha ma lenne életed első napja, milyen célokat tűznél ki magad elé? A sorsunkért és a saját önmegvalósításunkért folyó menetelésben – mert nem szeretem, ha küzdelemnek, vagy harcnak hívjuk, hiszen nem kéne küzdelemnek és harcnak lennie –, ketten vagyunk. A gondviselés és mi magunk. Ketten vagyunk, párban. És bíznunk kell a…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 61, Egymásnak szánva; Állatka és az Ember (Esszé)

https://www.youtube.com/watch?v=qOD-mzuOP54 Akárhány kisállatom volt; tengerimalacok, lógófülű nyuszi, mindig is úgy éreztem, hogy nem csupán Ember az Embernek, igen is, Ember az Állatnak, vagy fordítva: Állatka az Embernek is lehet szánva. Talán ismerős sokaknak az élmény, amikor kis kedvencedet több állat közül választod ki, első látásra. Vagy éppen ketten választjátok ki, és egy azon pillanatban mutattok ugyanarra…

0 hozzászólás

Az élet iskolája (Ria igaz története) 3. rész

Hozzáteszem, a szomszédtól utána megtudtam, hogy mikor engem éjjel elvitt a mentő, már pár órára rá ott volt az új jelölttel a házunkban a volt párom. Beköltöztette. Tehát ott eldöntötték, hogy bármi lesz az aljasságuk vége, engem kisemmiznek valahogy. Emiatt fel sem fogtam, mit mondott a fiam. Rábólintottam. Ordítottam a megalázottságtól, a fájdalomtól, a tehetetlenségtől.…

0 hozzászólás

Miért élek még, ha elveszítettem mindenkit, akit szerettem? (Írta: Fogolyán Szellő)

Vannak rendkívül embert próbáló sorsvégek. És kifejezetten nehezen lezáruló sorsok. Az egyik ilyenről írok most. Valakiről, akit személyesen, közelebbről is ismerek, s többekről, akik tőlem távolabb vannak, de róluk is tudok. Azokról az idősebb emberekről, akiknek elméje teljesen ép, s testük is bírja még. A lelkük hasadt meg. Mert ahogyan haladt előre a sorsuk és…

0 hozzászólás