Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 89, „Álmodtam egy világot magamnak…” – mikor valósítsam meg? (Esszé)

https://youtu.be/H2PUKh3T47Q „Ismerek olyan személyt, akit az tart életben, hogy egyáltalán álmodik. Bár elhiteti magával, hogy álma megvalósítása számára fontos. Mégis saját maga elé görget akadályokat akkor, amikor azokat elkezdhetné megvalósítani. Sokakat az a személy tart életben, amit saját magukról álmodnak, s ha álmaik megvalósítása azzal együtt járhat, hogy álmaik szertefoszlanak, ez túl nagy kockázatot jelent.…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 87, Vállalom a fájdalmat (Esszé)

https://youtu.be/hztHn_FLqgM Elvesztésed kínja idővel átadta magát az elfogadásnak. Alkalmazkodni voltam megtanulni kénytelen. Ahhoz, hogy nem akadt meg az univerzum, pedig elvesztésed annyira fájt, hogy nem értettem, hogyhogy nem áll meg minden, ami mozgásban van, legalább egyetlen lélegzetvételnyi szusszanásra. Hogyhogy nem érzi senki a fájdalmamat, mi az, hogy mindenki ugyanúgy felkel és adakozik a hétköznapok rendjének,…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 86, Családi kör (Esszé)

https://youtu.be/mSfUqlrTw9A Lelkisegély szolgálatos ügyelőként arra lettem figyelmes, hogy végtére is, az összes hívás oka az egyén mögött lévő családra vezethető vissza. Pontosítok; az egyén mögött lévő, vagy éppen hogy nem lévő család az ok, ami miatt a telefonért nyúl és meghozza azt a döntést, hogy egy ismeretlennek kiönti a lelkét. Hogy magányát oldja. Akármilyen is…

0 hozzászólás