Fáradtan, kiüresedve ülök a széken. Az erdőből madárhangok szűrődnek be a folyosóra. Esteledik. – Mitől borulsz ki ennyire? – kérdezi. – Magamtól. – Félsz? – Nagyon. – Nemsokára mehetsz haza... – Ühüm. A hirtelen beállt csendben felerősödik az óra ketyegése. Látom, ahogy ül az ágy szélén és szemével követi a másodpercmutató piros lüktetését. Lassan ütemesen…